Könnyen szóba elegyedtünk, két, autót szerető ember nagyon tud egy nyelvet beszélni.
2009. december 26., szombat
Könnyen szóba elegyedtünk, két, autót szerető ember nagyon tud egy nyelvet beszélni.
VW Transporter Találkozó – a mérföldkő
Regisztrációm után pár nappal (héttel?) kaptam egy hírlevelet Arontól, mely Transporter találkozóra invitált.
Gyors naptárlapozás után nagy iksz-szel megjelöltem a napot. Megyek!
A találkozó nagyságáról megváltozott a véleményem, amikor az egyik gyorsétterem pénztáránál kezembe akadt egy programújság különszáma, mely csak erről a találkozóról szólt. A kis folyóiratot azonnal zsebre tettem…
Ilyen előzmények után eljött a szürke őszi reggel mely a Petőfi híd budai lejárójánál fényes, kedves tavaszba csapott át, amikor megláttam a jelzőlámpánál egy vajszínű (sárga, homok?) T2-est. A sok kommersz, szombat reggeli autó között ékszerként ragyogott a fővárosi forgalomban. A forgalom görgtegében magam elé engedtem a kis Tranyót s együtt érkeztünk Budaörsre, mely mutatta nekem az utat. (Ha a tulaj olvasná e sorokat: én követtem
Őt végig a fekete Seattal.) Bizony a találkozó helyszínéhez közeledve elakadt a lélegzetem. Csak útközben több mint tíz Transportert számoltam.
Korai érkezésemnek köszönhetően viszonylag gyorsan találtam – egy nem túl szabályos – parkolóhelyet s már a bejárat felé sétálva több fényképet készítettem. Az alig harminc méteres szakaszon gyönyörű I-es, II-es Golfot és Bogarat láttam, így már tényleg alaposan VW lázban égtem.
S ekkor beléptem a szentélybe….
A budaörsi AutoExpo M1 épülete előtt kettő piros T2 fogadott szirénákkal, megkülönböztető jelzésekkel ellátva. Állapotukról hűen árulkodik az ’OT’ betűkkel kezdődő forgalmi rendszám.
Az épületbe belépve – néhány embert figyelve mondhatom – legtöbbünkből egy kisebb káromkodás csúszott ki a csodálkozástól. A kétszintes, hangár méretű terem alsó szintjének bal oldalán az információs pulton kívül a találkozó szervezésében részt vevő klubokkal lehetett megismerkedni illetve alkatrészek, tuning felszerelések között válogathattak az érdeklődők. A jobb oldalon pedig…
Szépen, sorban parkoltak a VW Transporter generációk, a hatodik évtizedet elhagyó egyesektől kezdve a frissen bemutatott ötödik generáció ráncfelvarrott változatáig. Hosszú sorban, kiváló állapotban, karnyújtásnyira a rajongóktól.
Az emeleten a gyermekeket VW T1 formájú ugráló ’légvár’ csábította, a Transporter rajongókat további érdekes vasak.
Láthattunk RAT stílusú T1-et, porig ültetett T2-t, katonai T3-at felszerelt katonával, halvány tűzben égő emblémás T4-et. S ekkor még csak a fedett területen jártunk…
A szervezők elégedettek lehetnek, a november közepi időjárás kedvezően alakult, ezért a szabadba kilépve sem terelte el figyelmünket semmi a különlegességekről.
A különlegességek pedig hosszú sorokban követték egymást, a – pontos adatot nem ismerem, ezért a saccom szerint megjelent körülbelül – kettőszáz autó németes precizítással parkolt egymás mellett. S a sorokban rengeteg érdekes autó parkolt. Néhány gyönyörű T1-es, szakadt, sérült T2 lakóautó, mely mindenki csodálkozására saját lábán érkezett és távozott, gyönyörűen restaurált T2 –es, gyári és tuningolt T3-as, hétköznapi T4-es, megdöbbentő T4-es Peugeot lámpával és Fiat Stilo hűtőmaszkkal, lökhárítóval. Hosszasan sorolhatnám a különleges és szeretett vasakat, de nem találnék mindegyikre szavakat, elkövetném a szóismétlés hibáját. Nem szeretném kétszázszor leírni, hogy ’gyönyörű’, ’különleges’, ’fergeteges’. Pedig a megjelent autók 99%-ára illenek ezek a jelzők…
Amikor megéheztem, rájöttem mekkorát tévedtem. Nem két tucat autó érkezett a találkozóra, s nem is értem haza ebédre. De nem bántam, hiszen egy különleges autós találkozón töltöttem a napom nagy részét. Bízom benne, lesz folytatása. S van egy dolog, amivel tartozom.
Kedves Szervezők!
A találkozóról csak felsőfokban tudok nyilatkozni. Szuper volt. Köszönöm, hogy idejüket, energiájukat nem sajnálván létrehozták ezt a napot. A kilátogatók örök élménnyel gazdagodhattak!