2009. december 26., szombat

Szörnyeteg


- Te, van egy 398 lóerős 155-ös Alfa az országban. Ismered? - kérdezte egy barátom. Miután kedvelem az olasz autókat, azt gondolta, 'igennel' válaszolok kérdésére, de nem így történt.
Hitetlenkedve kérdeztem vissza: - Mennyi?
Nagy úr ma már az internet, ugrás fel a carstyling.hu-ra, ahol megtaláltam az autó adatlapját. Sz
éles kerékjáratok, hatalmas légbeömlők, peremes felnik, csinos ültetés. Ránézésre valóban egy erőgép az autó, de a látványnak ma már nem szabad hinni - rengeteg autón látni vasalódeszka szárnyakat, 17-es kerekeket - s ezek motorterében nyögő 55-60 paripás motorokat.
Gyorsan írtam egy üzenetet az autó gazdájának, aki minden kérdésre azonnal válaszolt. Megbeszéltük, találkozunk személyesen, s megnézem az autót.

Ez a nap is eljött. Egy vasárnap délelőttl indultunk neki a közel 80 kilométeres útnak. Nyár vége
volt, fényes napsütés.

Az autó tulajdonosa - nevezzük Rolandnak - már várt bennünket. Kint állt az autó az utcán, Roland pedig puha ronggyal törölgette a fehér fényezést. Szintén fehér polót viselt, mely egy olasz tipusklub emblémájával volt ellátva. Elkötelezett olaszautó rajongó...

Könnyen szóba elegyedtünk, két, autót szerető ember nagyon tud egy nyelvet beszélni.
Magától mesélte el, hogy az Alfa Romeo előtt 1,7-es, első generációs Fiat Puntoja volt, amit tuningolni szeretett volna. Eljutott az ültetésig s tervezte a fényezést, amikor szóba került a motor teljesítményének növelése is.
Hamar rájött, ha nagyon - nagyon kihegyezi a motort, maximum 120 lóerőre tudja a teljesítményt feltornászni, aminek az ára kétes megbízhatóság és több százezer forint.
Ehelyett azért a párszázezer forintért inkább megvásárolta ezt az autót, melynek a teljesíménye több mint háromszorosa a kis dízel punto maximumának.
Megtudhattam, az autó előző tulajdonosánál versenyautóként szolgált, hivatalos, zártpályás
versenyeken vett részt. Így került bele a nem mindennapi technika. Természetesen
összkerékhajtású az autó, a motort turbó lélegezteti 16 szelepen keresztül, a kipufogó a leömlőkőn túl 70-es rozsdamentes cső.
Amikor belementünk a részletekbe, minden fontosabb részletnél elhangzott az 'egyedi', 'külön erre az autóra gyártott' szóösszetétel.
Nem kezdek bele az autószerelők által ismert szakszavak felsorolásába, de az autó valóban egy műszaki csemege... A dugattyúk például az Egyesült Államokból érkeztek s 550 lóerőig vannak hitelesítve. Ez már nem kevés, ugye?
Bevallom, egyik ámulatból estem a másikba, miközben ezeket hallgattam s negyed óra beszélgetés után eljött a nagy pillanat: Roland beindította az erőművet.
A nem éppen hétköznapi hangot külön kiemelte a szembeszomszéd hullámpalából készült kerítésének rezgése.
A kipufogóból felcsendült öblös gurgulázásra mindketten elmosolyodtunk: bizony, zenét hallottunk.
Miközben vártuk a motor bemelegedését, megszemléltem az autó belsejét is. Kényelmesnek nem mondhattam, de az autó erejéhez kötelezően jó tartású ülésekben foglalhatunk helyet, melyet bőrrel borítottak. Az autó belseje ettől eltekintve szinte azonos a 155 Q4 kivételével.

És ekkor elkövetkezett a nap fénypontja. A motor hőmérséklete elérte az üzemi szintet, mi pedig bevágódtunk az ülésekbe.
Elindultunk kifelé az alföldi kisváros központjából. A 40 km/h-s sebességhatár betartása
nehezünkre esett, abszolut nem volt kényelmes. Úgy éreztem, mintha az autó botladozna, dadogna - közben a fordulatszám természetesen változatlan volt, s minden megfelelően működött.
A település vége táblát elhagyva azonban kezdődött a tánc! Az autó úgy gyorsul, mintha nem is lenne sem közegellenállás, sem egy tonnás önsúly. Az autó pedig gyorsult, még mindig, még mindig és még mindig. Vészes gyorsasággal közeledett egy kanyar, de Roland a sebességet nem csökkentette. Az autó pedig legkisebb billenés nélül bekanyarodott, a kanyarból kifelé
tovább nőt a sebesség. Az előttünk haladó kamion pár másodperc alatt nőt egy apró pontból valódi méretűvé. Az hófehér Alfa kiéhezve falta a kilométereket, miközben a motor elégedetten szuszogott - Roland pedig boldog arccal mosolygott...
Pár kilométer múlva megfordultunk, s visszatértünk a településre, lakott területre. Az utó ismét botladozott, mi pedig az adrenalinszintünkről beszélgettünk. De nem volt szükség sok szóra - a fülig érő mosoly mindent kifejezett...

____________________________

Akit érdekelnek az autó pontosabb, részletes paraméterei, kattintson az alábbi linkre.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése